Csupán 3 betű, de annál sokkal többet takar.
Tudatos Esküvői Fotográfus
Fekete Csaba nászriporter nevezte el így azt a kurzust, amit ő hívott életre, célul tűzve ki, hogy segít olyan kollégáknak, akik fontosnak tartják a folyamatos szakmai fejlődést és többet szeretnének nyújtani megrendelőiknek az átlagos képeknél. Az esküvői fotózás amúgy sincs könnyű helyzetben nálunk, holott az egyik legösszetettebb ága a fényképészetnek. Míg külföldön elismert és megbecsült szakma, addig itthon fotográfusok maréknyi csoportja próbál tenni azért, hogy nálunk is a helyükre kerüljenek a dolgok, amihez elengedhetetlen a minőségi oktatás, a szemléletváltás a fejekben, az egymás eltaposása és a rivalizálás helyett a segítségnyújtás és az összefogás, az árverseny mókuskerekébe történő beszállás helyett a minőségi képekkel való ügyfélszerzés -amihez persze azért a jó marketing sem árt 
-, és talán elindulni látszik valami.
Számomra az esküvők fotózása szerelem a maga nehézségeivel és felemelő pillanataival együtt, és úgy gondolom, hogy ezt csakis szívvel-lélekkel lehet jól csinálni-bármennyire is szentimentálisnak hangzik-, ezért én is fontosnak tartok minden olyan kezdeményezést ami segít felnyitni a szemeket és próbálja emelni a hazai esküvői fotográfia színvonalát.
Én is úgy kezdtem, mint jó esetben mindenki, segédként. Mikor az első olyan esküvőt csináltam, ahol már egyedül voltam, és a felelősség is jóval nagyobb volt, akkor jöttem rá igazán, mennyire nem mindegy, hogy az ember hogy áll hozzá egy-egy feladathoz, hogy annál jóval sokrétűbb dologról van szó, minthogy odamegyek, lefotózom és kész. Nem elég technikailag érteni a fényképezőgéphez, épp olyan fontos fejben és lélekben is felkészülni minden munkára, rendelkezni jó emberismerettel, kellő empátiával, kreativitással és persze szeretni amit csinálsz.
Ehhez kaptunk útmutatást Csabától, a TEF3-on a kreatív fotózás területén gyakorlati képzés keretében. De a tanulásnak itt még nincs vége, az ott hallottak és látottak befogadása, megértése, alkalmazása, saját magára formálása már mindenkinek önálló feladata (ami nem is biztos, hogy olyan egyszerű) és remélhetőleg valamennyiünk portfóliójában előbb-utóbb fejlődést hoz. A legfontosabb eredmény szerintem mégis az, hogy egy jó kis közösség alakult ki, ahol barátságok köttettek, és akik szívesen segítenek egymásnak mindenféle szakmai féltékenykedés nélkül.
Köszönet érte.
Nem utolsó sorba minden elismerésem Lucinek és Péternek akik végig kitartottak a maratoni fotózás alatt és profikat megszégyenítő módon tettek eleget a fotósok kéréseinek. Persze nem csoda, Csabáék kezei között edződtek.
Azóta elkészült a kurzus weboldala, ahol a többi hallgató képeit is meg lehet nézni.
